Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de én egyre inkább azt veszem észre, hogy két moly közti kapcsolatteremtés kétféle módon történhet.
Az egyik, ha általában könyvekről kezdtek beszélni, találtok egy közös kedvencet, egy ideig áradoztok róla. Ez mondjuk egy fél órás beszélgetés, kedvenc részleteiteket idézgetitek, kedvenc szereplőitek elemzitek stb.
De a másik! Na az kimerülhetetlen téma. Hogy melyik? Természetesen a közösen utált irodalmi mű. Most komolyan! Egy könyvről, amit elemi szinten utál az ember, sokkal többet tud beszélni. Miért? Mert minden egyes sorát megkérdőjelezi, a legapróbb hibáit is felnagyítja, míg a szeretett könyvnél ezek felett lazán elsiklik. Valamint ott van a közös szidás öröme. Jó érzés, hogy találsz valakit, aki végre már nem fanolja az adott könyvet és az összes felgyülemlett utálatod kiadhatod neki. Szerény véleményem szerint van ennek egy harmadik, nem túl pozitív, oka is. Mégpedig az, hogy az emberek szeretnek szidni. Bármit. A politikusokat, a munkanélkülieket, a dolgozókat, a fizetést, a rezsit, az országukat, más országokat, hogy van sapka és azt, hogy nincs, tényleg mindenbe szeretünk belekötni. Ilyenek vagyunk. Nem hiszem, hogy ez úgy nevezett 'magyar mentalitás' lenne. Sőt. Szerintem ez minden országban, földrészen megtalálható, de a szomszéd medencéje még mindig kékebb. Szóval szeretünk szidni, de a könyveket is szeretjük, ráadásul moly voltunkból adódik is a téma. És mivel mindkét dolgot szeretjük a két szeretés felerősíti egymást (én például semmit nem tudok jobban szidni, mint egy "jó" könyvet) és lesznek belőlük remek ócsárló beszélgetések, amik jól felbosszantják a társalgó feleket, de egyúttal megelégedésükre is szolgálnak.
Szóval egy jó beszélgetés reményében olvassatok rossz könyveket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése