Könyvbástya: Veronica Roth: A beavatott

EGYETLEN DÖNTÉS
alapján megtudhatod, kik az igazi barátaid
EGYETLEN DÖNTÉS
meghatározhatja az értékrendedet
EGYETLEN DÖNTÉS
örökre megmutathatja, kihez és mihez vagy hűséges
EGYETLEN DÖNTÉS, AMELYTŐL MEGVÁLTOZOL
Beatrice Prior az antiutópisztikus Chicagóban él: az itteni társadalom öt csoportra tagolódik, melyek mindegyike egy-egy erény kiművelését írja elő tagjai számára. Ők az Őszinték, az Önfeláldozók, a Bátrak, a Barátságosak és a Műveltek. Az év egy bizonyos napján a mindenkori tizenhat éveseknek el kell dönteniük, melyik csoporthoz kívánnak tartozni. Ennek kell szentelniük életük hátralevő részét. Beatrice ingadozik aközött, hogy a családjával maradjon-e, vagy végre önmagává váljon. Ez a két lehetőség kizárja egymást. Végül olyan döntést hoz, amely mindenki számára meglepetést jelent – még önmagának is.

Gondolkodás nélkül: Mikor letettem a könyvet azt gondoltam tetszett. A Füst és csont leányánál legalábbis mindenképp jobb volt. Bár kezd kicsit csömöröm lenni a rendeteg disztópiás történettől ez sem volt rosszabb, mint a Tiszták vagy az Éhezők viadala. Aztán átgondoltam...

Csak úgy általában (tetszett): Az alap ötletre azt mondom 'not bad', kicsit elcsépelt, de határozottan nem rossz. A karakterek jól kidolgozottak, a főhős nem egyértelműen fehér, nem tökéletes, mindegyikük emberi (vagy épp állaias, ez a szerepüktől függ). A hősszerelmesünk szerintem nem rossz (főleg ha jó pasinak képzeled el... :P), kifejezetten tetszett, amikor kijelentette, hogy a csajt elsősorban nem megvédeni akarja hanem ponthogy bántani, mégsem teszi. Mert legalább nem "rózsaszín köd" és "mi-a-végső-megsemmisüléskor-is-jujj-de-szerelmesek-vagyunk". Tetszenek egymásnak, de ,megvan a maguk baja.

Csak úgy általában (nem tetszett): Borzasztó lassssssú... Nem mondhatom, hogy semmi nem történik, mert igenis történik. Köbö az utolsó 100 oldalban... Annyira sok a feleslegesen elpocsékolt oldal. Például én az első próbán nem szöszöltem volna annyit. A sok töltelékben számomra kicsit elveszet a történet lényege. Az eksön az utolsó oldalakra maradt, ami betudható annak is, hogy sorozat, de akár írói bakinak is. És én az utóbbinak fogom fel. Bár ha jobban belegondolok ez még nem is akkora probléma, DE... Az izgalmas, jó rész, a megoldások, a LÉNYEG baromi összecsapott. Egy hétig gondolkoznak mi lehet a Műveltek terve aztán egyszercsak hopp az isteni szikra és már mindent tudunk. Azok a részek, amik izgik lehettek volna egy csapásra megoldódnak, minden megy, mint a karikacsapás. Tobias bezombul, Tris megszólítja, aztán HOPP Tobias legyőzi az agymódosító szérumot és magához tér. MÉGIS MITŐL??? Értem én, hogy igaz szerelem, de ez nem az. Ez logikátlan, sablon megoldás... Én személy szerint kidolgozatlannak éreztem. Mert ha már annyi időt elszöszmötöl a próbákkal, akkor fektessen hangsúlyt az eredményre is. De nem. Azt megtudjuk, halványan sejteti, hogy mennyien gratuláltak, aztán már hirtelen éjszaka van és bezombult a körlet. Hááát... nem is tudom. És ha már a próbáknál tartunk... Már nincs YA könyv anélkül, hogy a testiség fel ne merülne témaként? Pontosabban nem is a témával van bajom, hanem azzal, hogy ebben a könyvben pl SEMMI értelme nem volt felhozni... Mert nem hiányzot, mert felesleges volt, mert nem kapcsolódott semmihez.

Világnézet: A könyv Tris szemszögéből íródott, jelen időben. Mindez szép és jó és tök jó megoldásokat lehetett volna bele vinni. Szerintem tök jól ki lehetett volna használni a gondolkodásmód különbség miatti félreértéseket. Egyetlen olyan helyzet volt ahol a barátjának hitt csávó elárulta, de ott sem volt igzán semmi nagy. Kiakadt, nem tudott a csávókám szemébe nézni és ennyi. Szerintem le lehetett volna jobban is írni. Persze ez az én véleményem. Izgalmasabbá tehette volna, ha jobban kihasználja a szemszög adta lehetőségeket... Akkor át is térek a jellemekre.

Karakterek:   Már említettem a hősszerelmesünket, Négyest (ha úgy jobban tetszik Tobiast), aki szerintem teljesen rendben volt. Én legalábbis eléggé megkedveltem. Védett, de nem birtokolt. Próbálta segíteni a csajt. Szerencsétlent sajnáltam is...
    A hősnőnk Tris még viszonylagosan szerethető is, de néha az idegeimre ment. Nem tudom. Valahogy bosszantott a 'Jajj én sehová sem tartozom, de mégis ide, de mégsem' siránkozása. Meg a lassú felfogása. Mikor Tobias próbálja védeni, hogy ne legyen céltábla ő felpofozza. Vagy csak nekem egyértelmű, hogy miért nem akarta Négyes szétkürtölni, hogy a tanítványával kavar? Viszont az tetszett, hogy merész és kiáll a barátaiért (még azokért is, akikről később kiderül, hogy mégsem annyira érdemelték meg). Bár őszintén szólva én nem nagyon vágtam, hogy mi is az Elfajzottak lényege. Pontosabban azt értem, hogy nehezebben kezelhetők, de én csajszikámon nem nagyon éreztem más behatásokat, vagy legalábbis szerintem a bátor volt a legerősebb.
   Na a barátok kemény diók. Én képtelen voltam őket megszeretni. Pontosabban az elején nem volt velük bajom, de a későbbiek alapján én kétszínűnek tituláltam őket. Vagyis nem is igazán kétszínűnek. Az volt az érzésem, hogy berakták Trist a szerencsétlen kategóriába, aztán amikor kiderült, hogy mégsem olyan kis elesett, mint hitték, és kezdett jóban lenni másokkal is egyből elfordultak. Igaz, hogy mikor újra eljátszotta a szerencsétlenkét megvédték, de számomra ez is fura volt. Még gyengébb vagy nálunk és nem jelentesz veszélyt a pozíciónkra szeretünk, amint fordul a kocka agyő? Kérdem én barátok az ilyenek?

Érdekességek: