Sorstalan sorstalanság

Avagy randomkodás fordításról, fordítóról és laikus kritikusokról

Üresen tátongó pénztárcám ellenére fellátogattam a bookdepóra, hogy csorgassam egy kicsit a nyálam könyvekre, amiket nem fogok megvenni, mert van önuralmam. Hah, jó vicc! Egy ideje nem voltam már az oldalon, így most először láttam az eurovíziós országokra bontott könyvajánlót. Régen kezdetem el a bejegyzést. Mikor ilyet látok, mindig érdekel, hogy a magyarok közül vajon mi kerül a listára. Meglepetést nem a listán szereplő négy szerző jelentett, Szabó Magda, Nádas Péter, Krasznahorkai László és Kertész Imre hanem a Sorstalanság brit címe. 

Mikor mi középiskolában húsz percet töltöttünk a cím, valamint a cím és szöveg viszonyának értelmezésével az angolok ,a britek, az amerikai cím Fatelessness  egyetlen képző elhagyásával megfosztották a könyvet az identitásának egy jelentős részétől. Pedig tényleg milyen jelentéktelennek tűnik, semmi az a ness, meg amúgy is, jobban hangzik nélküle és rövidebb is a cím. Mégis, hogy jönnek ők ahhoz, hogy...?! Mikor egy egész érettségi tétel épül a címre!

Ez a felháborodásom pedig elgondolkoztatott, vagyis inkább megerősített egy érzéseben, ami már többször is felmerült bennem. Miért szidjuk mi, magyarok a magyar fordításokat? Itt nem egyes félresikerült átültetésekre vagy egy-egy fordítóra gondolok, hanem az általános közhangulatra. Arra, hogy a fordítás már-már szitokszó, mert csakiséskizárólageredeti. Valahol persze ennek megvan a létjogosultsága, tudományos körökben is vita folyik róla, hogy a fordítás az csak másik nyelvre való átültetés vagy már egy új mű. Én is úgy gondolom, hogy érdemes egy könyvet az író eredeti szavaival, eredeti nyelven elolvasni, mert más élmény. Például: olvastam nemrégiben egy ausztrál ifjúsági regényt és bár anglisztikára járok sok kifejezést nem értettem/ismertem, mert az ausztrál szleng nem része a magyar közoktatásnak bár nekem már van angol nyelvváltozatokkal foglalkozó órám bibibiii. Ez a különlegesség magyar fordításban elveszne, de attól még lehet, hogy egy fergetegesen jó fordítás lenne, vagy lehet, hogy a magyar ifjúság divatos szófordulataival cserélné fel az ausztrált. De a rengeteg zseniális fordítónk ellenére mégis divat szidni a magyar fordítást. Talán, amiatt a néhány rettentően rossz miatt? Nem hiszem. Szerintem pusztán sznobizmus és sikk. Mert menő mindig mindennel elégedetlennek lenni és szidni. Azért szerintem érdemes körbenézni a hazai piacon és nevek között és akkor rájön az ember, hogy korántsem olyan rossz a helyzet, mint az lefesteni igyekezzük. És ha akad is szerencsétlenül sikerült fordítás, a briteknél is van Fateless és sose fogják tudni, hogy miért is baj ez tulajdonképp.